A mindennapi élet lokális alakzatai Magyarországon
18–20. századi levéltári források tükrében
(az MTA Lendület Program LP2025-1/2025. számú kutatási projektje, 2025–2030)
Kulcsszavak
lokalitás, helyi társadalom, helyi kultúra, helyi értelmiség, migráció, mindennapi élet, történeti néprajz, történeti antropológia, mikrotörténet
A projekt célkitűzése
A lokalitást középpontba helyező történeti néprajzi, történeti antropológiai vizsgálat fő újdonsága a korábbi (közép-európai) néprajzi kutatásokhoz képest, hogy nem a társadalom vertikális rétegződését és az ebből fakadó tematikus tudáskonstrukciókat tartja szem előtt, hanem regionális horizontban végez pontszerű mélyfúrásokat a helyi kulturális mintázatok, az életvilágok és a mindennapi élet megközelítése érdekében. A mélyfúrásokkal létrejövő „sűrű leírások” előtérbe helyezik a lokális értelmiség (papok, lelkészek, tanítók, jegyzők stb.) véleményformáló szerepét, a helyi hatalmi struktúrák felépítését és a gazdasági, társadalmi és politikai érdekcsoportok együttélését. A levéltári és kézirattári források minél szélesebb körű felhasználásával a mindennapi élet anyagi oldala mellett a helyi kultúrát meghatározó folklorisztikus tudásterületek (elbeszélések, gesztusok, szokások, rítusok, hiedelmek, vallási képzetek és gyakorlatok stb.) is megismerhetővé válnak.
A kutatás előzményei
A kutatás szervesen ráépül az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport 2018–2023 közötti projektjének (Alsópapság a 18–20. századi lokális közösségekben Magyarországon és Erdélyben) eredményeire, amely egy jól megragadható egyházi társadalmi réteg, a katolikus papok és protestáns lelkészek helyi közösségekben betöltött kultúraközvetítő szerepére koncentrált.
Problémafelvetés
A 2025-ben induló új kutatás tematikus fókuszát a papság helyett a történeti lokalitásokra, lokális közösségekre helyezzük át. Az ún. helytörténet hagyományos útjaival ellentétben számunkra a lokalitások olyan történeti mélyfúrásokra, adatnyerésekre adnak lehetőséget, amelyek a mikrotörténet módszerével, a történeti antropológia kérdésfelvetései, témakijelölései mentén tágabb társadalom- és kultúrtörténeti összefüggések megértését segíthetik elő. A közép-európai néprajzban ugyan évtizedek óta folynak vizsgálatok a lokális kultúrák megismerésére, ám ezek az utóbbi időben egyre erőteljesebben vesztettek történeti irányultságukból, míg a hazai gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti kutatások – nyugat-európai előképekhez képest – a kelleténél ritkábban élnek a lokalitásfókuszú mikrotörténet módszerének lehetőségével. Továbbra is számos elemi kérdés vár megválaszolásra a történelmi Magyarország többezer újkori lokális közösségével kapcsolatban. Kevés olyan modellértékű vizsgálat áll rendelkezésünkre, amely például a török hódoltság utáni újranépesedések keretében a 18. században létrejött új falusi és (mező)városi közösségek társadalmasulásának, közösséggé formálódásának folyamatára, a migráció és az integráció máig aktuális kérdésköreire fókuszáltak volna a lehető legszélesebb levéltári forrásbázis bevonásával. Ki, kik és milyen eszközökön, csatornákon és kultúraképző mechanizmusokon keresztül alakították ki azokat a lokális kultúrákat, amelyek a szélrózsa minden irányából érkező, majd az adott lokalitásban gyökereket eresztő lakosság szempontjából meghatározóak és jellemzőek lettek? Vajon hogyan értelmezhetők e folyamatok a helyi hatalmi struktúrák, lobbi- és érdekcsoportok, hangadó személyiségek (családok) és különösen a csöppet sem tétlen értelmiség (papok, lelkészek, tanítók, jegyzők, orvosok stb.) szempontjából? Különösen izgalmassá teszi e kiragadott kérdésköröket a felekezeti és nemzetiségi sokféleség együttélésének problematikája. Az értelmiséggel kapcsolatban (a korábbi, papokra koncentráló kutatásunkhoz hasonlóan) felvetül a forrásalkotás (szinte) kizárólagossága és az egodokumentumok kiemelkedő fontossága. A kutatás végeredményeként várhatóan a lokális mintavételek és a nagyarányú forrásbázis alapján készülő „sűrű leírások” segítségével a hazai történeti kutatásokban mindmáig másodlagos mindennapi élet szövevényes alakzatai tárulhatnak fel. A történeti lokalitások középpontba állításával a kutatás határozott lépést tehet a „népi kultúra” 20. századi kutatási címkéjét egy korszerűbb, a társadalmi vertikális spektrumot kiszélesítő szemléletmód meghonosítása irányába.
Operacionalizálás
A kutatás szakít azzal a tudományközi hagyománnyal, amelynek keretében a történeti és néprajzi vizsgálatoknak alávetendő lokalitásokat személyes kötődések, helyi felkérések, akaratok, vagy bármilyen egyéb forrásadottságokkal nem alátámasztható szempontok mentén választják ki. A külső szempontrendszer helyett egy belső, immanens tudományos érvrendszer kidolgozása tűnik szükségesnek, amely alapján eldönthető, hogy hol érdemes mélyfúrásokat végezni. Ennek érdekében a kutatás első évében a kutatócsoport tagjai makro- és mezoszintű forrásfeltárást és -áttekintést végeznek, amelynek keretében feltérképezik a mai Magyarország állami, egyházi és uradalmi levéltárainak lefedettségét, objektív levéltári adottságait. Ehhez adatvizualizációs technikákat használnak, és így közelítik meg a vizsgálatra leginkább alkalmas, tehát ténylegesen a legtöbb releváns forrásdokumentációval rendelkező lokalitásokat. A kiválasztott lokalitások kapcsán a kutatás második évében indulnak meg a mikrotörténeti megközelítésű forráskinyerés (alapkutatás levéltárakban, archívumokban, másolatok készítése) és az adatbázisokba rendezés munkálatai. A vizsgálatok (a korábbi kutatási előzmények mentén) az 1750 és 1950 közötti két évszázadra fókuszálnak (ám a konkrét időhatárok kialakítása nyilván a lokalitások egyedi adottságaitól függ). Az egyes lokalitásokra vonatkozóan létrehozott nyíltforráskódú digitális tudástár a kutatási projekt elsődleges célkitűzésén túl társadalmi haszonnal is jár, ugyanis a néprajzi, helytörténeti kutatómunka iránt folyamatos és egyre növekvő érdeklődést is kielégíti: megbízható és ellenőrzött tudásbázist kínál fel a helytörténet iránt érdeklődő szélesebb közönségnek és a társtudományoknak egyaránt.
A kutatás tematikus fókuszpontjai
1. A mindennapi élet anyagi alapjai: gazdálkodás, termelés, egzisztencia
2. Társadalmi „szövettan”: interakciók, csoportok, hálózatok
3. A hatalom helyi tényezői: uralmi szerepek, függőségi viszonyok, érdekek
4. Értelmiség és lokális kultúra: közvetítés, uniformizáció, helyi jelleg
5. Helyi vallás
6. Szokás, erkölcs, jogi alakzatok
7. Etnikum, felekezet, migráció
8. Társadalmi és egyéni gesztusok
9. Kommunikációs rendszerek
10. Egyéni életvilágok, egyéniség és világkép, individuum-rekonstrukciók
* * *
Alsópapság a 18–20. századi lokális közösségekben Magyarországon és Erdélyben (2018 – 2023)
Kulcsszavak
alsópapság, lokális közösségek, elit és népi kultúra, kultúraközvetítés, hatalmi viszonylatok, felekezeti együttélés, nemzeti identitás és vallás, modernitás és hagyomány, egyházi kommunikáció, (felvilágosodás, romantika, belmisszió, népköltészet, ego-dokumentumok, mindennapi élet, mikrotörténet, mentalitás, attitűd, szentségi ökonómia)
A projekt célja
A kutatócsoport célja a lokális közösségekben élő keresztény alsópapság kultúraközvetítő szerepének vizsgálata a 18–20. századi Magyarországon és Erdélyben. A kutatók elsősorban esettanulmányok keretében térképezik fel az egyházi hierarchia legalján álló papok helyi társadalmi funkciójának, mindennapi életvilágának, mentalitásának változó és sokszínű viszonyrendszerét. Különösen nagy hangsúlyt kap az elit és a népi kultúra közötti kölcsönhatások fókuszpontjában tevékenykedő papok gyakorlata, akik a 18. század második felétől gyakran közvetlenül, írásos formában reflektáltak a falusi, mezővárosi lakosság kulturális megnyilvánulásaira. Előtérbe kerül a felvilágosodás és a romantika közötti átmeneti időszakban az a papi attitűd, amely a tiltás/reform felől az értékcentrikus megörökítés igénye irányába mozdult el. Erdélyi esettanulmányok a romantika korában fellendült népköltészetkutatás kapcsán világítják meg az unitárius lelkészek szerepét. Ugyancsak fontos kérdést jelentenek a 19–20. századi politikai-ideológiai és az egyházakon belüli mozgalmak, amelyek hatással voltak a lokális mezőben élő alsópapság saját gondolkodására vagy közösségi megítélésére. A vizsgált három évszázados periódusban sokféle módon megnyilvánult a nemzeti identitás, a kisebbségi létforma, a helyi vallás és a felekezeti együttélés problematikája. A kutatás mindezeket a lokalitásban élő alsópapságra vonatkozó levéltári források szűrőjén keresztül elemzi és értelmezi.
Tematikus hangsúlyok
A vizsgálat időben az 1750–1950 közötti kétszáz évre koncentrál, de az azt megelőző és azt követő fél évszázadra is kitekint. A keresztény felekezetek közül a római katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius papokra, lelkészekre helyeződik a hangsúly, ugyanakkor a kutatócsoport szondázó feltárások keretében a görög katolikus, a görögkeleti és egyes kisegyházak viszonylataira is kíváncsi. A 18. század második felében az alsópapság körében megfigyelhető egy átmenet, amely a népi kultúrával kapcsolatos reformszándéktól ugyanennek a népi kultúrának a fölfedezéséig terjedt. A nemzetközi viszonylatban többek között P. Burke (1978) által tárgyalt folyamat magyarországi megvalósulásáról egyelőre csak sejtéseink lehetnek. A kutatás feladata, hogy esettanulmányok keretében tisztázza a papi attitűdváltás folyamatát és indítékait. A néprajzi tudománytörténet szempontjából jelent fontos fejleményt az is, ahogy a kezdetben a népi kultúra iránt romantikus (ősvallási, népköltészeti) érdeklődéssel rajongó papság jó száz év alatt eljutott a hivatalos vallás népi gyakorlatának felfedezéséig, a népi vallásosság kutatását az 1920-as években célul kitűző vallási néprajzig. A kutatás igyekszik feltárni a változatos papi attitűdök írásos lenyomatait, mindezekkel kapcsolatban a késő barokk, a felvilágosodás, a romantika és további eszmeáramlatok nyomait. Keveset vizsgálták eddig a 19–20. századi ideológiák, szociális és politikai mozgalmak szerepét a helyben élő papság magatartása szempontjából. Az 1920 után kisebbségi létbe került erdélyi magyarság kapcsán a lokális papság tevékenysége szinte összekapcsolódott a nemzeti (etnikai) identitás megőrzésének feladatával, a kisebbségi helyzetből fakadó speciális pasztorációs és vallási gyakorlatok kialakításával. Erdélyben csakúgy, mint a történelmi Magyarország egyéb tájain a vizsgált időszakban erőteljesen jelentkeztek a felekezeti együttélés problémái, amelyek most helyi fénytörésben, a papság szerepén keresztül kerülnek előtérbe.
A kutatás résztémái
- Alsópapság a 18. századi lokális közösségekben
- Felvilágosodás és romantika között: papi életrajzok a 18–19. század fordulójáról (1790–1830)
- Unitárius lelkészek a 19. századi népköltészeti gyűjtések szolgálatában
- Papi attitűdváltozás és a vidéki vallásosság reformja. Katolikus magatartásformák a székesfehérvári egyházmegyében (1850–1920)
- Papok személyes tárgyai és mindennapi élettere a 19. században
- Református belmisszió Erdélyben (20. század első fele)
- Szondázó forrásfeltárások a szerzetesség, a dunántúli reformátusság és az erdélyi görög katolikus, görögkeleti papság témakörében
Módszerek és vállalások
A kutatócsoport nem törekedhet a tematikus, felekezeti és földrajzi értelembe vett teljes lefedettségre. Ugyanakkor igyekszik olyan kutatási területeket, regionális terepeket kialakítani, amelyek némiképp reprezentálják a Kárpát-medence sokszínűségét. A kutatás (egyelőre) nem vállal makroszintű összefoglalást: a történeti folklorisztikai, történeti antropológiai, mentalitástörténeti és mikrotörténeti munkamódszer segítségével mezo- és mikroszintű vizsgálatokra törekszik. Középszinten egyházszervezeti keretek alapján kialakított és határolt regionális áttekintésekre vállalkozik, ennek során tárgyalja a kalocsai, a váci, a székesfehérvári, a veszprémi és a gyulafehérvári egyházmegyék római katolikus, valamint Erdély református és unitárius forrásanyagát. Ide tartozik még a bencés pannonhalmi egyházmegye és a ferences Kapisztrán provincia vonatkozó forrásainak feltérképezése. Önálló mikrorégióként kerül a vizsgálat fókuszába a nógrádi falvak egy csoportja, ahol a katolikus és az evangélikus forrásanyagot egymásra vetítve készülnek majd elemzések. A mikroszintű vizsgálatok igazi terepét az esettanulmányok adják, amelyek a lokális közösségek mindennapi életébe adnak betekintést. Ezek középpontjában a pap és a közösség viszonyrendszere, a konfliktusos és harmonikus együttélés, a szakrális ökonómia kérdései, a „jó pap”/”rossz pap” szerepkörök alulról és felülről kialakított sztereotípiái, a paptartás viszonylatai, a hagyományőrzés és a szokásteremtés szándékai és mindezek viszonylatában az eltérő papi habitusok vizsgálata áll. A mikrotörténeti perspektíva lehetővé teszi az alkalmas forráscsoportok (pl. konfliktusok tanúvallomásokkal teli iratanyaga) alapján „sűrű leírások” (Geertz) elkészítését. A kutatócsoport vizsgálata azokra a papi szerzőkre is kiterjed, akik (főként a 19. században) valamilyen nyomtatásban megjelent írásműben reflektáltak a népi kultúrára, vagy részt vettek a kibontakozó népismereti, korai néprajzi munkálatokban. Az életrajzukra, lokális papi működésükre vonatkozó iratanyagok feltárásával jelentős tudománytörténeti eredmények várhatók. A nyomtatott írásműveket (pl. népismereti dolgozatot, ősvallási tanulmányt, népköltészeti közlést) készítő pap/lelkész szerzők mellett egy készülő papi adattár (digitális adatbázis) tartalmazza majd az összes olyan egyházi személy nevét, adatait és a releváns forrásanyagára vonatkozó archívumi jelzeteket, aki bármilyen ego-dokumentumban (autográf kéziratban, levélben, historiadomusban, peres ügyek tanúvallomásaiban stb.) reflektált az őt körülvevő lokális közösségre és a köznépi (populáris) kultúrára.
A kutatás formai vállalásai
A kutatócsoport vállalja, hogy második évre elkészíti és élesíti saját honlapját, amelyen folyamatosan bővülő tartalommal a harmadik évtől nyilvánossá válik az online digitális papi adatbázis. A külső kutatókkal együtt a tervezett tanulmányok száma: 40. A kutatócsoport tagjai vállalják, hogy a kutatás 4. évében egy nemzetközi szimpóziumot szerveznek Budapestre, amelyre a témakör jeles európai és amerikai kutatói is meghívást kapnak. A kutatócsoport emellett három (3) workshopot szervez, amelyen a magyarországi és a határon túli magyar kutatók vesznek részt (ebből egy a projekt bemutatkozó rendezvénye). Részben e szimpóziumok anyagára épül két (2) magyar nyelvű tanulmánykötet és egy angol nyelvű tanulmánykötet megszerkesztése és kiadása. A kutatási projekt felvállalja öt (5) forráskiadvány és hat (6) monográfia elkészítését. A csoport tagjai megszerkesztik és online elérhetővé teszik a részben a saját (és hallgatói, doktoranduszi) tanulmányoknak, másrészt fordításoknak helyet adó folyóirat legalább egy történeti folklorisztikai számát.
